2026. május 9-én az Országos Onkológiai Intézet első ízben, hagyományteremtő céllal szervezett konferenciát palliatív ellátás témakörében egészségügyi szakdolgozók részére. Az esemény a Palliatív Piknik nevet kapta, jelezve, hogy az intézmény mindazokat, akik a daganatos betegek kórházi, illetve otthoni palliatív ellátását végzik, edukációval és kikapcsolódási lehetőségekkel egyaránt várja.
A konferenciára mi is készültünk, az egyik programpont ugyanis dr. Bogyó Leventének, az Országos Onkológiai Intézet mellkassebész főorvosának előadása volt Tartós testüregi folyadékdrenázst biztosító invazív eszközök címmel – annak okán, hogy 2026. január elsejétől daganatos betegek részére állami finanszírozással elérhetővé vált a tartós katéter terápiája.
Palliatív ellátás a jobb életminőségért
A konferencia prof. dr. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet igazgatója köszöntőjével kezdődött. Az igazgató asszony kifejtette, hogy a palliatív ellátás nem az élet feladását, hanem a méltóság megtartását szolgálja, a betegségen túlmutatva magát az embert tartja szem előtt: a fájdalmat, a félelmet, a családok szorongását, a lehető legjobb életminőség iránti teljesen jogos igényt. A palliatív orvoslás nem kiegészítő medicina, ez a terület a modern onkológiától már elválaszthatatlan. Magas szintű tudást és multidiszciplináris együttműködést igényel, javítja a társas kapcsolatokat, a családon belüli kommunikációt, az életminőséget, és sok esetben kedvező hatással van a túlélésre is.
Körkép és kórkép a visszatérő folyadékgyülemek okozta problémákról
A későbbiekben dr. Bogyó Levente klinikai szakorvos a visszatérő folyadékgyülemek tartós katéterrel történő kezeléséről beszélt előadásában. A témát nagy várakozás és érdeklődés övezte, mivel ezek a folyadékok a beteg, az érintett orvosszakmák és az ápoló személyzet számára egyaránt komoly nehézségeket okoznak. A szakorvos olyan körképet vázolt, mely ezeket jól érzékelteti:
„Mindenki előtt ott van a kép, hogy a sürgősségi osztályra bemegy a nagy hasú asciteses beteg, előbb-utóbb sorra kerül, befektetik egy ágyra, beletesznek egy csövet, és egy sárga vödörbe órákon keresztül folyik le a 10-15 liter folyadék. Mellkasi folyadékoknál ugyanez: a beteg vagy megtalálja azt a sürgősségit, ahol éppen le tudják csapolni a mellüregi folyadékot, vagy küldözgetik a sürgősségiről a tüdőgyógyászatokra, és végül valahol kerül egy tüdőgyógyász, aki lecsapolja. Ezek mindannyiunk számára ismert kórképek. Ezek a betegek szenvednek, járnak orvosról orvosra, sürgősségiről sürgősségire, szakrendelésről szakrendelésre. Ráadásul ez egy recidív folyamat, hetente-kéthetente ismétlődik. Ezekkel a várakozási időkkel és folyamatokkal eléggé meg lehet keseríteni a beteg életét. Még egy visszaütőjük van ezeknek a folyadékoknak: a rendszeres csapolásokkal előbb-utóbb kis bevérzések, mikroinfekciók alakulnak ki, melyek miatt szeptált, fibrines sövényekkel határolt lesz a folyadék.”
A szakorvos hangsúlyozta: a kiindulópont magának az alapbetegségnek a kezelése, mely daganatos betegség esetén az onkológiai kezelés, szív-, máj-, illetve veseelégtelenségnél pedig a kardiológiai, hepatológiai, nefrológiai kezelés. Megfelelő terápiával a folyadéktermelődés gyakran megszűnhet, a folyadékokat azonban az esetleges megszűnésre várva is kezelni kell.
Különbségek az átmeneti és a tartós drének között
A szakorvos kifejtette, hogy a tartós katéter és a széles körben használt, átmeneti drének között lényegi különbségek vannak. Utóbbiak rövid alagúton keresztül kerülnek behelyezésre. Rögzítésük egy nagy öltéssel történik, mely megszorítja a bőrt a cső körül. Ez az öltés viszont iszkémiát (vérellátási zavart) okoz a cső körüli bőrterületen. Továbbá ezek a drének rövid ideig, legfeljebb 30 napig tarthatók a szervezetben, mert az iszkémiás bőrterület miatt előbb-utóbb infekció indul el. Ez a felületi bőrinfekció – mivel rövid a csatorna a bőrbemenet és a mellhártya vagy a hashártya között – viszonylag gyorsan beterjedhet a szervezetbe, és empyemát (mellüregi gennygyülemet) vagy akár peritoneális fertőzést (hashártyafertőzést) képes okozni.
A tartós drén ezzel szemben hosszabb, 10-15 cm-es, hasfalban vagy mellkasfalban kialakított alagúton keresztül kerül beültetésre, mandzsettája pedig két-három héten belül hegesedéssel rögzül a bőr alatt. A hosszabb alagút képzéséből és az öltés szükségtelenségéből fakadóan sokkal ritkábban keletkeznek infekciók, a drén korlátlan ideig a szervezetben tartható.
A tartós katéter számos nehézséget old meg
dr. Bogyó Levente a tartós katéter speciális kialakításának és beültetési módjának pozitív hozadékait részletesebben is kifejtette. Az egyirányúsított szelep, valamint a tartályok, kötszerkészletek segítségével a beteg otthon kényelmesen, biztonságosan le tudja bocsátani magának a folyadékot. Mellüregből vákuumos tartállyal, hasüregből passzív (gravitációs) tasakkal történik a leszívás, egyszerű csatlatkoztatással a beteg hozzátartozó segítségével (de akár egyedül is) el tudja végezni. Használaton kívül pedig a katétert kötszerek fedik.
A katéterrendszer révén kiküszöbölődnek a tünetekkel, ellátással kapcsolatban korábban vázolt kellemetlen helyzetek. Tanulmányok, irányelvek támasztják alá a terápiát, mely megfelelő indikációval és betegkiválasztással az érintett betegek számára lényeges életminőség-javulást jelent.
A folyadékgyülemek kezelését célzó terápiák egymás kiegészítői: fontos ismerni a folyadék dinamikáját, a beteg általános állapotához kell igazítani az indikációt betegtájékoztatással és a beteg igényeinek felmérésével egybekötve.
A szakorvos továbbá kiemelte: a betegoktatásban, a mindennapi kis problémák megoldásában kiemelkedő az ápoló személyzet szerepe. Dietetikai szempontból: ha a sürgősségi ellátásban lecsapolnak nagy mennyiségű, fehérjedús hasi folyadékot, az megingatja a beteg keringését, utána albuminpótlásra van szükség. Ezzel szemben a tartós katéterekkel nem az a cél, hogy lapos legyen a has, hanem az, hogy ne feszüljön, és csak kis mennyiségeket engedjen le a beteg. Így nem veszít el rengeteg fehérjét, nem lesz keringésmegingása, a vízhajtóadagot is lehet csökkenteni. Ha az alapbetegség megengedi, fehérjedús táplálást kell alkalmazni, a betegnek a tünetek jelentkezésénél kell elvégeznie a folyadéklebocsátást. Így javul a lábak, belek keringése, a vénás visszatérés, az emésztés, valamint csökken a lábödéma is. A mellüregbe ültetett katéternek pedig még egy további pozitívuma is van: előbb-utóbb egy spontán pleurodézis alakulhat ki, azaz a szívás révén állandóan érintkező, akár tumoros felületek össze fognak tapadni. Ha két hónapig nem jön folyadék, ki lehet venni a katétert, az eredmény tehát további beavatkozás nélkül ugyanaz, mint a talkumos pleurodézissel.
Tartós katéter a palliatív ellátás gyakorlatában
A tartós katéter terápiájának jótékony hatásai egy későbbi előadásban is előtérbe kerültek: dr. Süller-Torma Villő palliatív szakorvos az életvégi ellátásról szóló előadásában esettanulmánnyal szemléltette azt, hogy a betegellátás komplexitásában mennyire lényeges az egyes területek kapcsolódása. Az esettanulmányban szereplő beteg a Palliatív Mobil Team ellátásába kerülése előtt, alapbetegsége és áttétei miatt visszatérő folyadékgyülemmel küzdve megtalálta a tartós katéter terápiáját (mely akkor csak magánfinaszírozásban volt elérhető). Ezzel kiváltotta azt a problémát, ami betegségének abban a szakaszában a legnagyobb nehézséget okozta: a sűrű kórházi csapolásokat. Lánya elmondta, hogy miért kérték a katétert: többször kellett órákig a sürgősségin várni, utána gyorsan föltelt az ascites, nagyon rontotta a beteg életminőségét, nem tudott sehova menni, és amint a tartós hasi drént megkapta, ugyanúgy élhette az életét, mint korábban, a hozzátartozó kapacitásai is felszabadultak. A betegnek a továbbiakban nem jelentett gondot az ascites kezelése, így alapbetegsége más fejleményeire nyugodtabb körülmények között lehetett összpontosítani.
Pozitív benyomások, további perspektívák
A tartós katéter iránti érdeklődés a konferencia szüneteiben is érzékelhető volt. Sokan megkerestek bennünket kérdéseikkel, így beszámolhattunk az évek során megszerzett tapasztalatainkról, és megmutathattuk a katéterrendszer eszközeit is. „Nagyon praktikus” – ez volt az érdeklődők benyomása a katéter, valamint a tartályok, kötszerkészletek láttán.
A családias hangulatú rendezvény megmutatta a tartós katéter terápiájának első lépéseit, jelenét az állami ellátásban: rávilágított arra, hogy ezt a kezelésformát, mely megalapozott szakmai háttérrel rendelkezik, nagy várakozás övezi széleskörű használatát illetően.
2026-ig, amíg csak magánellátásban volt elérhető, a terápia legtöbbször a betegség előrehaladott stádiumában merült fel, indikációs köre azonban ennél tágabb lehet: nemcsak onkológiai kezelés alatt álló betegeknél, illetve életvégi periódusban, hanem gyógyulást célzó kezelés előkészítő fázisában is alkalmazható (akkor, amikor a cél a lehető legjobb kiindulási feltételek kialakítása a daganat kezelésének elkezdése előtt).
