Zsuga Kata számára a napi életvitel egyre nehezebbé vált a visszatérő hasi folyadékgyülem miatt. Egészségügyi dolgozóként tudta, hogy sorozatos kórházi csapolások várnak rá, de mikor családjával rátalált a folyadékgyülem otthoni kezelésének lehetőségére, a hosszú utazást is elvállalta azért, hogy az ewiCare rendelőben minimálinvazív beavatkozás keretén belül beültetésre kerüljön az ehhez szükséges tartós katéter. Beszélgetésünket rögtön azzal kezdte, hogy nagyon elégedett az eszköz otthoni használatával, története elmesélésével pedig szeretne másoknak is segíteni.
Kedves Kata, miből fakad ez az elégedettség?
Teljesen önellátó lettem, a bevásárlás kivételével nem szorulok segítségre, és ennél jobb dolog nincs. Könnyebb lett a mozgás, már le tudok hajolni, megy a leguggolás is, ha pedig leguggoltam, fel tudok állni. A katéter beültetése előtt még egy porszívózás se ment, pár lépés után már nem kaptam levegőt, nagyon rossz állapotban voltam.
Abban a nehéz időszakban mi volt az, ami mégiscsak segítette a mindennapi boldogulást?
Hát… erős vízhajtó. De attól délutánra annyira rosszul voltam, hogy elszédültem, elestem, megsérült a szemem is. Krónikus COPD-m van, a fulladást esetleg a gyógyszerekkel, a pipákkal tudtam csökkenteni, de nem igazán segítettek. Körülbelül négy éve kezdtem nagyon lefogyni, aztán volt egy több irányba kiterjedő, erős hasfájásom, elkezdett nőni a hasam, a lábam feldagadt majdnem combtőig. Őszintén szólva nem jártam utána a dolgoknak, de tudtam, hogy mi van.
Történt kórházi csapolás?
Nem csapoltak kórházban. Egy hétvégén nagyon fulladtam, rosszul voltam, kihívtuk a doktornőt. Ő azonnal beküldött a kórházba, de akkor nem vállalták a pungálást. Tulajdonképpen nem is bánom, mert így legalább eljutottam az ewiCare rendelőbe.
A tartós katéterről értesülve miért gondolta úgy, hogy ez esetleg beválhat Önnek?
Én egészségügyi dolgozó voltam negyven évig, nagyon sok hascsapolást és mellkascsapolást végeztünk. Azt gondolom, hogy ez a katéter mindig jobb, mint egy kórházi kezelés. Ha úgy érzem, hogy a haskörfogatom, súlyom megnő, akkor saját magamnak tudom itthon kezelni a problémát. A katéter beültetése után hét nap alatt kis adagokban 22 liter hasvizet bocsátottam le. Így nem olyan megterhelő a szervezetnek, mint ha egyszerre levennének nagy mennyiséget.
Ezek a számok elég pontos képet adnak arról, hogy milyen nagy problémát jelent az érintettek számára az ascites. Egészségügyi dolgozóként kívülről is jól láthatta ezt. Meséljen egy kicsit ilyen szempontból a tapasztalatairól: milyenek a csapolással kezelt betegek?
Rettenetesen legyengülnek egy-egy csapolás után, aztán nagyon gyorsan vissza is kerülnek a kórházba. Volt, aki egy hét alatt visszakerült, mert megint csapolni kellett, ami után újra legyengült. Rossz állapotban vannak ezek a betegek, nem úgy, mint ezzel az otthoni, fokozatos folyadéklebocsátással. A kettőt nem is lehet összehasonlítani. Ráadásul többszöri kórházi csapolásnál a fertőzésveszély állandóan fennáll, a kórházi környezet ráfertőzéseket okozhat.
Hogyan emlékszik vissza a katéterbeültetés napjára, a rendelőben lezajlott eseményekre?
270 kilométernyit utaztunk a rendelőig az ország keleti részéről, nehéz volt az út odafelé. A konzultáció során a doktor úr azt mondta, hogy nagyon sűrűnek látja a folyadékot, ezért először hagyományos csapolással nézte meg, hogyan ürül. Jobb oldalamon történt a szúrás, én kértem oda. Azon az oldalon alszom, a katétert ezért a bal oldalamra terveztük. A csapolásos próbánál szépen lejött 2 liter folyadék, be lehetett ültetni a katétert, azon keresztül még lejött a rendelőben 4 liter. Az út hazafelé 6 liternyi folyadéktól megszabadulva már sokkal könnyebb volt.
A betegek és hozzátartozóik elmondása szerint könnyen el lehet végezni az otthoni csapolást, az első két-három alkalom során ki is alakul a közös rutin. Önnek egészségügyi dolgozóként még inkább az lehetett a benyomása a betegoktatás során, hogy ez egy egyszerű művelet…
Igen, sőt egyedül csinálom. Csapolás végén, a kötözésnél egy vékony sebösszehúzó ragasztócsíkkal megfogatom a kötszereket, hogy ne essenek le, így teszem rájuk zárásként a fóliakötszert.
Említette, hogy a katéter használatával önállóbb, mozgékonyabb lett. Ahogyan a tapasztalatairól mesél, arra következtethetünk, hogy más jótékony hatásai is vannak az otthoni folyadéklebocsátásnak…
Most sokkal kevesebb kell a pipából és a gyógyszerekből. A vízhajtót csak minden másnap veszem be, a pipát sem használom állandóan, ennek örülök, mert a sok szteroid nem tett jót nekem. Étvágyam nagyon jó, pótolom a fehérjét, ahogy csak lehet: tojás, tej, tejtermékek, halak. A véreredményeim is jobbak lettek. A CRP, a gyulladásfaktor ugyan egy kicsit rosszabb, de az annak köszönhető, hogy egy idegen anyag van a testemben, ez az érték szerintem majd jobb lesz.
Beszélgetésünk elején azt mondta, hogy viszi a hírét a tartós katéternek…
A családtagok, ismerősök közül szinte mindenkinek beszéltem róla. A háziorvosomat is megkértem, hogy említse ilyen betegeknek. Elmondtam neki, hogy azért nem akartam a kórházi csapolást, mert fennállt a veszélye, hogy esetleg két hét múlva megint mehetek. Jónak tartja ezt a terápiát, biztosan fogja mondani az érintetteknek. Ha egy súlyos betegnek valamivel könnyebbé, élhetőbbé teheti az életét ez az eszköz, akkor már megérte.
Mit az, amit szeret csinálni, főleg most, hogy visszanyerte jó közérzetét?
Még mindig ellátom a szomszédokat, ha netán elvágják a kezüket vagy segítséget kérnek valamiben, élek-halok az egészségügyért.
(A cikkben szereplő kép illusztráció és az Ewicare Kft. tulajdona.)
