Az újratermelődő hasi, illetve mellkasi folyadékgyülem komoly panaszokat okozhat, melyek még inkább megnehezítik az egyébként is súlyos betegséggel küzdők mindennapjait. A folyadék eltávolítása ezért kiemelt szerepet kap az életükben, és sajnos egyben kórházi beavatkozások sorát jelentheti számukra. Az ewiCare rendelő a rendszeresen felgyülemlő folyadék kíméletes és kényelmes eltávolítására nyújt megoldást: tartós katéter beültetésével a beteg és hozzátartozója a megterhelő kórházi kezelések helyett otthoni körülmények között bocsáthatja le a folyadékot. Hogy ez milyen mértékben változtathatja meg a beteg életét és életminőségét, arról Buga Lajos mesél részletesebben az alábbi beszélgetésben.
Talán elárulhatjuk olvasóinknak, hogy ez a beszélgetés közvetlenül a külföldi nyaralása után zajlik… Milyen volt az utazás és az otthonitól eltérő környezet a beépített tartós katéterrel?
Én vezettem az odaúton és a visszaúton is. Három nappal az indulás előtt csapoltam a biztonság kedvéért (bár még nem lett volna szükséges), és felkészültem arra, hogy esetleg a szálláshelyen is csapolni fogok. Nagyon jól telt az idő, fürödtem is a tengerben. Utána kötést cseréltünk, és ha már kibontottuk a katétert, akkor le is eresztettünk egy keveset a folyadékból, talán egy liternyit, aztán visszazártuk. A csapolás végtelenül egyszerű, a feleségem nagyon rutinosan csinálja. Hazafelé megint semmi gond nem volt a vezetéssel, kicsit fáradtabb voltam a rendszertelenebb élet miatt.
Nem tartott attól, hogy ezzel a beépített orvosi eszközzel kell utaznia nyaralni?
Nem féltem ettől egyáltalán, ugyanis két héttel előtte hazavezettem Rostockból, egyedül tettem meg az 1000 km-t egy nap alatt. Rostock előtt pedig megjártuk Svédországot oda-vissza. Most már egy éve bennem van a katéter, abszolút együtt élek vele már, szinte nem is tudom, hogy ott van, ha nem nyúlok oda.
Hogyan zajlott a csapolás a tartós katéter beültetése előtt?
Talán négy-öt évvel ezelőtt kezdődött a nehéz időszak. A májammal volt probléma, és lett egy tyúktojásnyi köldöksérvem is. Azt eltávolították körülbelül három éve. Azután elkezdett feltelni a hasüreg folyadékkal. Rengeteg vízhajtót beszedtem, napi kilencet. Tavaly (2023-ban) pedig, a katéter beültetése előtt háromszor-négyszer csapoltak kórházban tavasztól kezdve, minden alkalommal 10 liternyit. Az nagyon megterhelő volt, akkor nem nagyon tudtam csinálni semmit. Állandó volt a fáradtság, a feszítő érzés. A 10 liter leengedése általában egy óra alatt megvolt, utána bekötötték a hasamat, befeszítették, hogy a belső szervek valahogy a helyükön maradjanak a sok folyadék eltávolítása után. Mozdulatlanul kellett feküdnöm körülbelül másfél órán keresztül. Persze vezetni nem tudtam, úgy vitt haza mindig a feleségem. Aztán három-négy napon keresztül nagyon gyenge voltam, semmit nem tudtam csinálni. Négy nap után már viszonylag jól éreztem magam, de két és fél hét múlva újra szóltunk a kórháznak, hogy menni kellene: kaptunk időpontot, vagy volt ágy vagy nem, ráadásul a Covidnak is körülbelül akkor volt vége… De nyáron már tudtuk, hogy van ez a katéterrendszer, augusztus közepén el is mentünk az ewiCare rendelőbe konzultációra, a konzultációból pedig rögtön katéterbeültetés lett.
Most szeptember közepén járunk. Talán a 13 hónap elteltével is emlékszik, hogy hogyan zajlottak az események a rendelőben…
A doktor úr megvizsgált, megállapította, hogy bal oldalon lesz a katéter. A beavatkozás körülbelül félórás volt, kifejezetten jó hangulatban telt, elbeszélgettünk műtét közben. Utána lecsapolták kétszer a folyadékot (3 és fél litert vettek le két tasakba), közben megmutatták a feleségemnek és a lányomnak, hogy hogyan kell ezt a műveletet csinálni: gumikesztyű felhúzása, fertőtlenítés, a tasak csatlakozójának beszúrása a szelepbe, folyadék leengedése a zárt rendszerben, kupak felhelyezése a katéterre, a cső felcsavarása, beragasztása. Teljesen jól éreztem magam a beültetés után, akár vezethettem is volna. Amíg a varrat benn volt, naponta kellett csapolni, le is folyt mindig a két liter. A szervezet akkor még nem állt át, és a varratokat nem volt szabad túlfeszíteni. A feleségem kicsit izgult az első egy-két csapolásnál, de utána elmúlt az izgalom. Egyszerű a művelet, általában húsz perc alatt végzünk a leeresztéssel, kötözéssel. Mikor kiszedték a varratokat, azt mondta a doktor úr, hogy nem szabad minden nap csapolni, hanem csak amikor feszít a folyadék. Két-, majd háromnaponta csapoltunk, október tájától már csak négynaponta. Amikor az otthoni csapolást elkezdtük, a vízhajtókat felére csökkentettem, és a fáradtság is megszűnt. Aztán tovább ritkultak a csapolások, jelenleg körülbelül kéthetente csapolunk (nem egészen másfél liternyi mennyiségeket). Könnyű ezzel a katéterrel, mert az életvitelemhez igazíthatom. Ha tudom, hogy két nap múlva el kell mennem valahova, és én már nyolc-tíz napja nem csapoltam, eldönthetem, hogy csapolok-e vagy sem (attól függően, hogy tudok-e csapolni ott, ahova megyek). Eldönthetem, mert érzem. Tudom, mire számítsak.
Elmondható tehát, hogy elérkezett egy nyugodt, kényelmes életszakasz a tartós katéter beültetésével…
Ez nem kicsi, hanem óriási változás volt. Úgy élem az életem adott körülmények között, ahogy akarom. A katéter óriási segítség. Úgy szabályozom a testemben ezt a folyadékmennyiséget, ahogyan érzem, ahogy kell. Megtanultam egy bő év alatt, hogyan szabad, mennyit szabad. Ez az eszköz sokkal ismertebb kéne legyen. Csak egyszer, beültetéskor van szükség beavatkozásra – ahhoz képest a kórházban háromhetente „böködtek”, és mindegyik beavatkozás fertőzésveszélyt jelentett. Így viszont biztonságosabb, és nem foglalom a helyet a kórházban, nem kell az orvos, hogy két-három órán keresztül kiszolgáljon, nem kell bevigyen a mentő, nem foglalok ágyat, nem kell kórházban eltöltenem három-négy órát. Tavaly július óta nem voltam kórházban. Nem kell igazodnom senkihez, én igazítom a szervezetemhez magam. A vízhajtót pedig most már csak este és reggel szedem. Ha úgy érzem, hogy feszít a folyadék, akkor leeresztem. Lecsapolás után félórányit pihenek, de most már annyit se nagyon kell. Csak egy kicsit vagyok fáradt másnap, dehát ez kéthetente egyszer van, olyankor általában nem tervezek vezetést.
A több mint egy éve tartó használat idején volt-e valamilyen gond az eszközzel?
Attól tartottam eleinte, hogy esetleg elmozdul vagy kihúzódik, de nem volt ilyen probléma. Kezdetben előfordult, hogy nem indult meg a folyadék. Felhívtuk a rendelőt, azt a tanácsot kaptuk, hogy cseréljünk tasakot, és akkor talán megindul. Először ez nem működött, de kiderült, hogy ezek a tasakok a nyári melegben összepréselődtek, tehát ott, ahol befolyik a folyadék, meg kellett húzni a tasak két oldalát, hogy fölszabaduljon a nyílás. Utána egyetlen gondunk sem volt vele. Nemrég pedig szelepcserére mentünk a rendelőbe. A szelepben levő elzáró szerkezet elmozdult vagy tönkrement. A doktor úr megvizsgált, levette a katéterről a szelepet, rátette az újat, próbaképp lehúzott egy deci folyadékot belőlem, és már mehettem is haza. Aztán jött a nyaralás. A doktor úr azt mondta, hogy nyugodtan fürödhetek, fertőzésveszély nincs, mert a katétert teljesen körbenőtték a szövetek.
